A mai nap az egész udvarnak fontos. Hisz a hercegünk újabb évvel lett közelebb a trónhoz, amit mint eddig mindig egy bállal ünnepel az ország. A királyi család barátai a grófok, bárok érkeznek ilyenkor temérdek ajándékkal. Királyunkról tudni illik, nem egy hatalmával kérkedő ember, így az alattvalóitól nem várja el, hogy hatalmas ajándékokkal kedveskedjenek fiának. Őméltóságának bőven elég, ha egészséget, boldogságot és még mi egyéb dolgokat kívánnak.
Persze ez a bál sem teljesen arról fog szólni, hogy a hercegnek születésnapja van. Mint ahogy a szokás tartaja hercegnő kell az urfink mellé, ha majd arra kerül a sor, hogy ő foglalja el a trónt, hisz egyedül irányítani az országot lehetséges, de nem ajánlatos. A szerelmi élethez még fiatal, ezért a szülei választanak hozzáillő párt. Viszont nem lennék abban olyan biztos, hogy egy gyönyörű leány felkeltené figyelmét. Mert amilyen ártatlan, annyira mocskos is az ifjú.
- Jungkook! Figyelsz te rám? - néz rám mérgesen.
- Elnézést felség, de láthatja, hogy az apja nekem adta a legtöbb, legfontosabb feladatok ellenőrnézést, előkészítését.
- Ócska kifogás! Inkább mondanád azt, hogy nem vagy rám kíváncsi! - ezzel ott is akart hagyni, de vissza rántottam. Meg se szeppent, sőt őrült is neki. - Na még sem olyan érdekesek es fontosak azok a feladatok? - pimasz mosollyal az arcán fúrta tekintetét enyémbe.
- Nem tanult elég tiszteletet, kis suhanc. - kijelentésemre lelohadt vigyora és már kezet emelte - Ha megüt, tudjuk kinek lesz belőle baja, és nem mondhatja azt, hogy ki provokáltam! Most viszont menjen a dolgára. Felség. - azzal el is "dobtam" kezét fogasomból és otthagytam. Kis ficsúr, magának való.
A nap további részében azt se tudtam hol vagyok. Már féltem, hogy minden a feje tetejére fog állni, de hála a profi személyzetnek ez nem alakult így.
- Jungkook, drága lelkem! - szólított dadus - Sápadt vagy fiam. Ettél te ma? - csak fejemet ráztam nemlegesen - Buta gyermek, ülj le hozok neked egy kis előleget az esti desszertekből. - és mire válaszoltam volna, hogy nem szükséges már el is tűnt a konyhában.
- Még, hogy fontos feladatok, mi? Most is itt lustulsz a helyett, hogy végeznéd a dolgod!
- Már minden készen áll az estére és csak, hogy tudja ő méltósága egésznap, most ültem le először. - nem akartam rideg lenni, mint ahogy ő velem. Látszik, hogy még gyermek, de a szeretkezéshez lenne esze.
- Oh hercegem ön is itt van? De hisz magának nem is lenne szabad itt lennie. Ejnye!- mosolyodott el visszatérve dadusunk.
- De daduuus ~- nyavogott- kíváncsi vagyok milyen finomsagokkal által elő nekem.- ölelte meg az alacsony nőt akitől már most kétszer magasabb.
Meg se lepődve ártatlan viselkedésén fogok hozzá a falatozáshoz.
- Jungkook veled viszont beszélni szeretnék, a szobámban várlak. - halk sóhajt engedve, indultam utána.
Szobája ajtajához érve, kopogtatás utána, beléptem rajta. Viszont ami fogadott el állította lélegzetem.
Már alkonyodott és ő egy szál köntösben kint ült az ablakában. De hamar visszatértem az elmúlkodásból rohantam hozzá, hogy elvigyem onnét.
- Hercegem maga megőrült?! Ki is eshetett volna! Hogy lehet ilyen felelőtlen! Már reg készen kellene lennie, a bál perceken belül kezdetét veszi maga meg csak itt henyél nagy nyugalomban, és...
- Css - ujját számra helyezvehalgattat el - nem azért hivattalak, hogy fejemet vedd.
Elkapva ujját szám elől, vonom kérdőre.
- Akkor?
- Nem felejtettél el valamit?
- Nem hinném, miért kérdi?
- Hogy felejthetted el a saját születésnapod Jungkook? - és ekkor esik le, hogy tényleg születésnapom van.
- De ez most, hogy jön ide felség? Inkább készülődne! - forgalom meg, mint mindig.
- Bál utána itt várlak a szobámban, és ne merj el lógni! - és csak egy csókot nyomott számsarkába. - Most pedig elmehetsz had készülődjem, ahogy kérted.
Már az erkélyén várom őt, de ő sehol.
Lemerem fogadni, hogy csak bosszút áll azért amit mondtam neki. De, ha egyszer tényleg olyan, mint egy suhanc.
Már elhagyni készültem erkélyét, mikor megjelent egy szal köntösben. Lazán volt megkötve derekán így jobb válla es mellkasát nem is takarta, és ahogy a beszűrődő holdfény meg világítja egész testét, lélegzet elállító.
- Ugye nem elmenni készültél? - kezd közeledni felém, de nem vezethetem el vele a fejem! Még mindig gyerek, meg amúgy is hozzá sem érhetnék! - Már megint nem figyelsz rám! Mi vagy ki fontosabb, mint én?
-Honnan veszed, hogy nem e önre gondolok? - ridegnek kell lennem.
- Ahj hagyd már ezt a mázódást és csókolj meg.
- Nem.
- Parancsolom! - furfangos kölyök.
Magamhoz húzva átkaroltam derekát, majd lassan ajkaira hajolva csókoltam meg. Ő csak kezeit nyakam köré fonta, úgy vonva magához meg közelebb. De levegőnk elfogyott így elengedtem és távolabb léptem tőle. Nem értette miért teszem ezt.
- Taehyung kérlek, ne most kezelj úgy, mint a király fia. Érints meg úgy, mint hitvesed! Tudom, hogy te is szeretsz azzal a szerelemmel, mint én téged. - most nem azt a fiút láttam, kit nap mint nap. Most más volt. Most kész lett volna összetörni, ha elutasítom, pedig tudja nincs más választásom. - Csak a ma estére te leszel az én hercegem és megteszek bármit, amit kívánsz.
- Taehyung, tudod, hogy ezt nem lenne szabad! Kérlek értsd meg ezt. - fordultam el tőle.
- Nem! Nem fogadom el! Most őszintén mire jó ez neked?! Mit kell még megmutatnom neked, hogy epekedj értem?! Miért nem vagyok elég? Valaki mást szeretsz talán?! Válaszolj! - már a végére kiabált.
- Ne kiabálj!
- Ne merd terelni a témát! Válaszolj! - határozott, túlságosan is.
- Legyen! Nem, nem valakim van hanem családom Taehyung! Feleségem van akihez hűnek kéne lennem, de nem tudok az lenni Miattad! Meg ne hogy már én legyek azért a hibás, mert maga igen csak élni akarja szekszuális élete és mindössze tízenhat éves! Epekedni meg me epekednék érted! Éjjel-nappal ezt teszem, ha nem vetted volna észre! Nekem így vagy a legtökéletesebb. - könnyei lassan folytak végig arcán. Szörnyű érzés hazudni, de talán így megtudom még fékezni.
- Nem! Nem! Nem!! - kezdte el ütögetni mellkasom - Nem lehet igaz! Tudom, hogy csak hazudsz! Neked én vagyok a családod örökre! Ne hazudj nekem Jungkook! - gyűlölöm magam, hogy miattam van ilyen állapotban. - Jungkook kérlek mond, hogy hazugság! Könyörgöm... - hírtelen összeesett, de szerencsére elkaptam mielőtt találkozott volna a padlójával.
Egész éjjel fent voltam és vártam mikor fog felkelni, egy percre se hunytam le a szemem.
- Jungkook.. - hangjára azonnal felkaptam a fejem.
- Hercegem aludj. Most pihenned kell. Túlságosan felzaklattad magad. - fogtam meg kezét agyánál térdelve.
- Ezt meg kell beszélnünk. Most.
- De...
- Nincs, de! Csak válaszolj a kérdéseimre. Kérlek.
- Rendben.
- Tényleg van családod? - már itt megakadtam. Nem tudtam mit is kellene mondanom neki. - Jungkook, kérlek.
- Nincs. - láttam rajta a megkönnyebbülést, de nem mutatta ki teljesen.
- Akkor mégis miért mondtad, hogy van?
- Megakarom magunkat óvni! Ezt kellene meg értened. Ha lebuknánk nem kegyelmeznének nekünk tudod jól. De én nem karok neked rosszat, és ezért is inkább hazudtam neked. Viszont nem hittem volna, hogy ennyire fel fog zaklatni téged. - hajtottam le fejem.
- De én szeretnélek magam mellett es erről apám is tud.
- Azt nem tudja viszont, hogy ezt szerelemmel akarod megpecsételni.
- De igen! Én már régen elmondtam neki, hogyan is érzel irántad, csak a nép nem tudja, hogy a király egyetlen gyermeke szerelmes komornyikba. - lefagytam. - Ezért közeledtem hozzád bárki előtt a palotában, mert itt mindeki tud erről és most már te is. - simított döbbent arcomra.
- És atyád csak úgy belement abba, hogy velem lehess?
- Igen. Emiatt szerettem volna magam ma este neked adni, mint ajándék és szerelmünk kezdése képp.
- Ho-ogy MI?! Hercegem! Maga nem valami khm tudja mire gondolok...- reakcióm csak jót nevetett majd felhúzott magához.
- Szeretlek - arcomat fogva nézett szemeimbe.
- Én is szeretlek. - csókoltam homlokára. - De atyádnak nem említetted mire is készültél ma éjjel, ugye?
- Ha azt mondok igen, mit mondasz? - hallottam hangján, hogy mosolyog.
- Inkább semmit. Talán az a legjobb, ha semmit. - válaszom hallatán hangos nevetésbe kezdett.
- Isten Éltessen Hercegem! -szorított magához, mint egy plüsst.
-Téged is királyfim. - majd álomra hajtottam én is fejem.
