Jó lehet túlzásba estem mostanában Daeval, de megérdemelte! Három hónap kellett ahhoz, hogy újra beszélgessünk, mert neki "nincs ideje beszélgetni ", bezzeg a többiekre volt ideje.
Szemébe nézve, értetlenséget és haragot látok. Elfordítva fejemet telefonozok tovább, mire ő csak hangosan fújtatva hagyja el az öltözőt. Ordítani tudnék, mert hiányzik. Halk zokogásba kezdek, mint minden ilyen alkalom után. Össze kell szednem magam, nem csinálhatom ezt mindig. Már épp nyitottam volna ki az ajtót mire csak ő kivágja előttem. Ijedten pillantok szemeibe, amik nem igazán sugallnak jót. Kikerülve mennék tovább, de ő csak kivágja a kezét egyenest az ajtófélfának ami szó mi szó hangosan csattan.
Nagyot nyelve hajtom le fejem, míg ő karomnál fogva rángat az egyik fülkébe. Megijeszt ,ennyire felidegesítettem volna? Óvatosan még is erélyesen lök a falnak, válaszom csupán egy halk nyikkanás. Állam alá nyúlva húzza fel fejem, hogy szemébe nézhessek. Most nem haragot látok szemeiben, inkább aggodalmat, s félelmet. Szemeimbe újra könnyek gyűlnek, kezét ellökve államtól tolom el egész lényét. Már épp fa képnél hagynám mire csuklómnál fogva ránt vissza, de ezúttal úgy hogy ajkaink összeforrnak. Édes íze megbolondít, de akkor sem adom át magam a vágynak. Próbálnám ellökni, de nem engedi, csak jobban szorít magához, így hát alsó ajkába harapva érem el célom. Kezemet lendítve csattan az arcán, de meg se várva reakcióját hagyom el a fülkét. Az ajtóhoz lépve próbálom kinyitni de nem megy. Be van zárva, de mikor lett ez bezárva ?!
- Youngjae kérlek, hallgass meg. - hallom meg hangját hátam mögül, de úgy teszek, mintha itt se lenne - Tudom, hogy haragszol, hiszen okod is van rá amit megértek, de kérlek had magyarázzam el. Könyörgöm.. - csuklik el a hangja hirtelen, sír. Mogorva tekintettel fordulok fele .
- Nocsak a nagy Daehyun sír? Már most tisztázzuk hogy nem tudsz meghatni pár könnycseppel! Tudod nem te sírtál három hónapon keresztül azon gondolkozva, hogy vajon miért is kerül a legjobb barátod! Nem érezted azt a hiányt, s fájdalmat! - vágom hozzá minden egyes szavamat - Talán, ha az elején a pofámba vágod mi bajod velem akkor talán nem tartanánk itt!
- Hidd el éreztem azt a hiányt és fájdalmat, mint te. Nem csak te sírtad magad álomba, de kellett az idő..... Youngjae össze voltam zavarodva. - mind ezt sírva mondja el, szinte már lassan zokog. Nem értem őt, még mindig.
- Az Istenért, mihez kellett neked három hónap? Miért voltál, össze zavarodva?! És.. És ezt mi a francért nem bírtad közölni, még úgy meg is értettelek volna! De, ha már élem merted tolni a képed és mivel hajlandó meghallgatni téged ajánlom, hogy most már elmond mi bajod van velem! - nem sok kell hogy ordítsak vele vagy akár megint felpofozzam.
- Youngjae... - és itt hatás szünetet tart, nem hiszem el...
- Bökd már ki az iste... - be se fejezem mert ajkai újra az enyémmel forr egybe. Legszívesebben ellökném, mert ez nem válasz, de a testem nem engedelmeskedik, inkább átadja magát a szenvedélynek. De mire teljesen átadnám magam, elválik tőlem. Értetlenül néztem szemeibe. Derekamnál fogva húzott magához közelebb.
- Szeretlek. -suttogta ajkaimra. Az a szó mire már lassan három éve várok és még is meglepett. Soha nem hittem volna, hogy egyszer is kimondja.
De gondolkodás helyett se szó se beszéd, fontam karjaim nyaka köre, s úgy hajolva párnáira. Viszont gyengédség helyett durván még is lassan "faltam fel", persze ő se fogta vissza magát. Hirtelen ölébe kapva indult a sminkes asztalhoz és mindent leseperve róla rakott rá. Pólóm alá nyúlva simít végig hátamon , ezzel jóleső érzést keltve bennem vele. Ajkaimat elhagyva áll vonalamon végig csókokkal borítva bőröm halad nyakamig, néhol gyengéden harapdált ,néhol már durvábban . Halk sóhajok, s nyögések hagyják el számat. Persze felfedező kalandját folytatva halad egészen ágyékomig, ahol egy kissé rám is markol tenyerével. Egész testem befeszül, számat harapdálva fojtom vissza hangom, s inkább egy jóleső sóhaj hagyja el számat. Felsőmet nemes egyszerűséggel kapja le rólam és mér végig, hogy az már zavarba ejtő. Érzem, hogy arcom kezdi felvenni azt a szép piros színt "hurrá" már csak az kell, hogy leessen neki hogy zavarba hozott és még el is bízza magát remek...
- Gyönyörű vagy. - suttogja, mind ezt olyan erotikusan fülembe, hogy az felbecsülhetetlen - Add magad nekem gyönyörűm. Itt és most légy enyém. - kissé megharapva fülcimpám. Még az hiányzik, hogy szavai miatt szív infarktus kapjak.
- Daehyun-ah ébreszd fel bennem a vágyat. A vágyat, mely utánad sóvárog. Tégy magadévá te szégyentelen.. Úr isten - na jó az utolsó az kicsúszott. Lekapva magáról a pólót az egyszerűen ahw, az a látvány amit nyújtott az az ...hát na igen mint mondtam ÚR ISTEN!
- Fogd vissza magad picinyem hosszú meg az est.. - egyre jobban dolgozott rajtam odalent.
- Ah istenk-AH - kigombolva nadrágom lassan kezdte leszedni rólam mire én már nem bírtam magammal és lerugdostam magamról. Dae újra ölébe kapva fordított helyzetünkön most ő ült a sminkes asztalon én meg az ölében. Két kezem közé fogva arcát húztam magamhoz egy szenvedélyes csókra. Ujjait boxerem szélébe akasztotta hogy le húzhassa azt. Itt megijedtem ,rögtön keze után kaptam.
- Youngjae, valami rosszat csináltam? - nézett rám aggódva.
- Nem csak.... Megijedtem.... -suttogtam amilyen halkan csak lehet ,közben el fordítva fejem. De ő ezt nem hagyta annyiban. Arcom után kapva óvatosan simítva bőrömet fordította vissza fejem.
- Hé, vigyázok rád megígérem! - nézett szemembe egy apró mosollyal arcán. Hogy lehet valaki ilyen aranyos? Csókot lopva tőle jelezve, hogy bízom benne ott folytatta ahol abbahagyta eközben óvatosan húzta le utolsó ruhadarabom.
- Most olyan örömben lesz részed, mint még soha. - suttogta fülembe, azzal megint ölébe fogva rakott le a sminkes székre. Először nem értettem mit akar most, aztán mikor letérdelt élem és lábaimat egy kisebb terpeszbe húzta leesett mit is akar.
- Dae biztos-ah... - hirtelen vette szájába egész hosszom. Minden izmom meg feszült, de ő nyugodtan dolgozgatott rajtam. - Oh.... Hogyh ah.... -majd, hogy nem sikoltoztam az örömtől, igaza volt ilyen örömben még meg soha nem volt részem. Nem csak a csókja voltak kiválóak. Hajába csúsztatva a kezem úgy segítve mozgását, de szerintem inkább haját téptem. Csoda, hogy még nem sültem el munkájától ,de így is nehezen tartom magam. Mintha olvasna gondolataimban vált el tagomtól olyan lassan amilyen lassan csak lehet . Ah megőrülök miatta. Fel húzva magát hozzám tapad ajkaimra én csak arcát közre fogva tartom őt. Derekamnál állapodnak meg kezei mellyel egyre közelebb húz, szinte már egybe olvadunk, de őt az se érdekli. Végleges álláspont kezeinek fenekem amibe enyhén bele is markol .
- Hm nem rossz... - kaján vigyorral arcán ejti ki e szavakat száján. Hah mondom én hogy megőrjít teljesen - Az oppad akarok lenni. Mond nekem ezt hogy oppa .- Nananaaa vegyünk vissza azért ezt nem, nagyon nem!
- Ho-hogy mondtad?! - szinte már olyan vékony lesz a hangom, mint egy lánynak.
- Kérlek. -néz rám boci szemekkel.
- Ne nézz így rám, nem tudsz vele meghatni! -próbáltam komoly lenni, de kérem kinek menne ez 100%-osan álló farokkal?
- Úgyis ráveszlek...-suttogja fülembe, mire csak annyit hallok hogy sliccét húzza le nadrágján. Mikor kerültek le rólam kezei? Fair, észre se veszem mit csinál.
Rövid gondolkodási menetemet meg zavarja annyival, hogy egy szó nélkül leránt ölébe és amilyen szerencsém van ölében ülve meg érzem nem igen kicsi merevedését amitől nem kicsit pirulok el. Eldűlve a puha szőnyegen majd gyorsan fordítva helyzetünkön nézett le rám. Istenem azok a barna szemek, ha kellene egész nap nézegetnem őket. Lassan végig simítva arcomon míg el nem éri érintéseivel ajkaim három ujját egyenest számba helyezi. Tudom mit akar így hát azonnal cselekszem. Miután rendesen benedvesítettem ujjait, egyenest nyílásomhoz helyezte őket ezzel neki kezdve tágításomnak. Először csak egy ujjával vett kezelésbe, ami elsőre igen csak fura volt, de hamar megszoktam ,s egészen addig haladt így míg mind a három ujja bennem nem volt. Nem volt éppen a legkellemesebb érzés az én szűzies hátsómnak. Mikor már elég felkészültnek talált kihúzta belőlem ujjait és a szemembe nézett.
- Biztos hogy azt akarod, hogy én legyek az első ?
- Szeretlek, legyen ennyi is elég válaszként. - suttogtam ajkaira, mire csak egy érzelemmel teli csókban részesített. Hátán végig simítva értem el boxere szélét amitől teljes nyugodtsággal szabadítottam meg. Nyílásomhoz helyezkedve kezdett el egyre mélyebbre hatolni, hát legyen annyi is elég, hogy mikor már tövig volt bennem azt hittem ketté szakadok. Egyszerre volt kellemes és kegyetlen rossz, de próbáltam meg nyugodni hogy könnyítsek a helyzetemen még is valahogy sehogy se ment. Egy kis idő után csókokat nyakamon, oldalamon simogatást éreztem, ezek segítettek ellazulni . Csípőmet felfelé lendítve jeleztem, hogy mozoghat. Épp, hogy meg mozdult bennem már is felsikítottam a fájdalomtól.
- Na jó ezt most fejezzük be !
- NEH.... Daehyun ki bírom.
- De nem tudom azt hallgatni, hogy fájdalmat okozok neked.
- Menni fog, kérlekh...- nem nagyon hajlott a dologra így nekem kellett cselekednem. Vállánál fogva döntöttem a határa. Magam ülőhelyzetbe segítve ültem a derekán. Daehyun csak értetlenül nézett rám, hogy, miért is csináltam azt amit . Hirtelen ült fel , ami se neki sem nekem nem volt egy kellemes mozdulat .
- Te meghibbantál, mondtam ,hogy hagyjuk ab...
- Csss ...
- Ne csitítgass ! Megmondtam h...- megunva a prédikálást tapadtam ajkaira amit azonnal viszonzott . Kihasználva a jelenlegi helyzetünket kezdtem mozogni ölében , mondjuk most sem volt kellemes ,de már valamivel jobb volt . Fokozatosan mozogtam gyorsabban , de mikor már csak az élvezet és a köd borította agyam egyszerűen nem tudtam leállni . Hol haját téptem , hol már sebesre karmoltam hátát, de hangomat se fogtam vissza ahogy ő sem . Már fáradni kezdtem mikor lassan döntött vissza hátamra.
- Engeddh, hogy most én kényeztesselek- ellent nem mondva kérésének engedelmeskedtem. Lassan mozgott még is erőseket lökött csípőjével amivel egy idő után megtalálta "gyönyör központom" aztán idővel egyre gyorsabbra fogta a dolgot, míg én már szinte kurvákat megszégyenítő hangokat adtam ki torkomon. Mindent kiadtam ami a "csövön kifért " lényegében . Daehyun nyakamon foltokat hagyva amiket persze nem gyengéden hagyott ott, de nem bántam, sőt még tetszett is, hogy ilyen durva.
- Dae...
- Tudom én ish ...- kezét nemességemre tapasztotta és úgy segített eljutni a "célba". Persze nem kellett sok kettőnknek így.
- Daehyun OPPA~ - nevét hangosan és elnyújtva sikítva értem a csúcsba, ahogy ő is .
- Dae .
- Hm ?
- Szeretlek .- mire egy szó nélkül hajolt le hozzám egy szenvedélyes szerelmes csókért.
- Én is szeretlek .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése