Jimin:
Elterülve a padlón kapkodom levegő után miközben tekintetemmel mindenhol őt keresem, habár ma reggel nem is beszéltünk úgy ahogy egész héten se. Mindig csak Sugaval van és idegesít, de valamilyen téren meg is értem, hisz a héten nem a semmiért nem beszéltünk. Az egész akkor kezdődött mikor egymásnak estünk a szobánkban. Nem szívesen emlékszem vissza, hisz akkor eltaszítottam magamtól amennyire csak lehetett.
" -Jungkook , fejezd be!-mordultam rá idegesen, amit persze nem vett komolyan .
- De hyung, látom hogy rosszul vagy mond már el mi a baj. - nézett rám aggódva, mintha segítene .
- Ne érdekeljen olyan amihez kicsi vagy.
- De érdekel hisz én mindig neked mondom el, hogy, ha bajom van és közösen meg oldjuk, és szeretném ezt viszonozni, ké... - azt se hagytam, hogy befejezze, egyből szavába vágtam.
- Takarodj már ki a szobából, nem érted?! Amúgy is az jóval másabb mikor én segítek neked, hisz azok gyerekes piti dolgok, mint.... Mint te Kook . Ta.... - a hyungja vagyok még is bátorkodik .
- Nem, nem megyek ki! Lehet, hogy gyerekes vagyok, de se.... - a torkánál fogva szó szerint a szekrénynek vágtam, arcába vágva minden egyes szót, közben torkát valamivel mindig erősebben szorongatva.
- Amíg szépen mondom ki mész, látni se akarlak! "
Akkor láttam először félelmet a szemében . Ezután eltűnt a szobából, mire utána mentem volna már Suga szobájából hallottam hangos zokogását. Most sem tudom felfogni, hogy tehettem ezt vele hisz még csak 15 éves....
Gondolat menetemben egy hangos sikítás zavart meg . A hang irányába fordulva, Kookot láttam, ahogy már könnyezik a nevetéstől ahogy Suga derekán ülve csikizgeti. Jó hallani nevetését legalább most boldog, hisz egy kamasznak annak kell lennie. Két órával később már otthon voltunk mindenki elfoglalta magát valamivel. Én egyenest a közös szobánkba mentem pihenni mikor....
Elterülve a padlón kapkodom levegő után miközben tekintetemmel mindenhol őt keresem, habár ma reggel nem is beszéltünk úgy ahogy egész héten se. Mindig csak Sugaval van és idegesít, de valamilyen téren meg is értem, hisz a héten nem a semmiért nem beszéltünk. Az egész akkor kezdődött mikor egymásnak estünk a szobánkban. Nem szívesen emlékszem vissza, hisz akkor eltaszítottam magamtól amennyire csak lehetett.
" -Jungkook , fejezd be!-mordultam rá idegesen, amit persze nem vett komolyan .
- De hyung, látom hogy rosszul vagy mond már el mi a baj. - nézett rám aggódva, mintha segítene .
- Ne érdekeljen olyan amihez kicsi vagy.
- De érdekel hisz én mindig neked mondom el, hogy, ha bajom van és közösen meg oldjuk, és szeretném ezt viszonozni, ké... - azt se hagytam, hogy befejezze, egyből szavába vágtam.
- Takarodj már ki a szobából, nem érted?! Amúgy is az jóval másabb mikor én segítek neked, hisz azok gyerekes piti dolgok, mint.... Mint te Kook . Ta.... - a hyungja vagyok még is bátorkodik .
- Nem, nem megyek ki! Lehet, hogy gyerekes vagyok, de se.... - a torkánál fogva szó szerint a szekrénynek vágtam, arcába vágva minden egyes szót, közben torkát valamivel mindig erősebben szorongatva.
- Amíg szépen mondom ki mész, látni se akarlak! "
Akkor láttam először félelmet a szemében . Ezután eltűnt a szobából, mire utána mentem volna már Suga szobájából hallottam hangos zokogását. Most sem tudom felfogni, hogy tehettem ezt vele hisz még csak 15 éves....
Gondolat menetemben egy hangos sikítás zavart meg . A hang irányába fordulva, Kookot láttam, ahogy már könnyezik a nevetéstől ahogy Suga derekán ülve csikizgeti. Jó hallani nevetését legalább most boldog, hisz egy kamasznak annak kell lennie. Két órával később már otthon voltunk mindenki elfoglalta magát valamivel. Én egyenest a közös szobánkba mentem pihenni mikor....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése