Kyungsoo :
Mondjuk mikor megláttam azt a képet SoJinről meg arról a nyomorékról akkor, ha nagyon őszinte akarok lenni örültem is meg nem is. Örültem, mert már rég más tetszik és legalább kimondhattam nyomos okkal a szakítást. Ami pedig haragomat illeti az az, hogy átverve éreztem magam, hisz a tenyeremen hordoztam mindig és erre ez a hála?! Kainak végig igaza volt, hallgatnom kellett volna rá, de én persze, hogy a fejem után mentem. Se baj most bocsánatot kérhetek tőle. De kinek akarok én hazudni? Jongin mindenféle téren lányok álma és persze az enyém. Én még is kétlem, hogy majd pont én kellenék neki, aki két lábon járó szerencsétlenség, aki oly bamba még az élethez lenne az életének adná az értelmét. Hah az egész nevetséges lenne, s még is ott van bennem a remény, a hátha. Aigo Kyungsoo álmodozz csak esténként, legalább ott enyém lehet mindenestől. Az a rózsaszínes ajak, a mély barnás szeme, a hibátlan alakja hmmm.... Egyszerűen tökéletes.
Az óráim hamar teltek, már csak táncóra volt hátra, ami alól megint kimentettem magam és inkább figyeltem a többieket, de legfőképp őt. Mindig is imádott táncolni és tehetsége is volt hozzá, nem is kevés. Én pedig minden egyes mozdulatát imádom, ahogy "átéli" a zene lényegét, olyan meseszerű az egész. Mondjuk kicsit se vagyok feltűnő, hogy csak őt figyelem de szerintem már hozzászokott, hisz minden alkalommal figyelem. De még is mit kezdjek azzal, ha nem bírom ki, hogy ne figyeljem? Mást úgy se tehetek.....
- Kyungsoo, hahóóóó hallasz?
- Mi? ... Jaaa ... Ő.. Khm, tessék? - teljesen elbambultam....
- Édes vagy ilyenkor. - na ezt tuti csak beképzelem.... Most tényleg ezt mondta? Oh mama, ő fogja a végemet okozni egyszer.- De hova is akartál menni vásárolni, mert ugye menni akarsz vásárolni, nem?
- D...de- ez az Kyungsoo dadogj még hozzá és tényleg gáz lesz a helyzet.
- Hyung van valami gond? Vagy rosszul vagy?- egyem meg, de édes ilyenkor, még is csicska mód itt pirulgatok előtte.
- Nem semmi baj - nem valami hiteles állítás, amit persze egyből levett -, tényleg!
- Aha persze, na mindegy majd elmondod ha akarod. Addig is menjünk fel a coliba mert nem szeretnék ilyen csapzott fejjel sehova menni. - ah ne csak ne kacsints, az még veszélyesebb, mint a mosolyod.
- Rendben.- alig hallhatóan válaszolok, ez mind a zavarom műve...
~ ~ ~
Egész bevásárlás alatt nem tudtam levenni róla a szemem. Egyszerűen annyira aranyos volt, mintha egy nagy gyerek lett volna mikor meglátott egy nagy plüss macit. Persze azonnal kiszúrta a pingvineket is. Egyedül tőle álltam, ha pingvinnek szólított, pontosabban "pingvin hyung". Szerinte olyan voltam, mint az a cuki kis hal faló állatka és emiatt vettem neki egyet belőle, persze jobban tetszene ha engem szorongatna esténként....
~ ~ ~
Amint hazaértünk, kipakoltunk és leültünk filmezni egy kicsit. Végül is péntek van és tanul is ráér még. De őszintén szólva, kicsit se kötött le a film. Végig csak őt néztem és persze le is buktam. Nem is én lennék amúgy....
- Hyung.
- Hm? - csak egyszer ne figyeljek oda arra, hogy meg van a tisztes távolság tőle és máris sarokba szorít. - Kai, egy kicsit khm ...
- Közel? Túl közel? Talán zavar? - aaah neeem hool már, végül is a földön ülünk és te a képembe vagy és maximum öt centiméterre van a szád, de tényleg hol zavarna már ....
- Kai mire ké....- és kész ennyi volt. Tarkómra fogva húzott magához és olvasztotta egybe ajkainkat. Vér nyomásom az plafont veri, tipikus szerelmes melegség öntött el. Csókja íze akár a méz, ellenállhatatlan. Karommal körülölelem nyakát, mire hirtelen a fal mentén állásba segít anélkül, hogy elválnának ajkaink. Se perc alatt az ölében találom magam. Minden olyan álomszerű és hihetetlen, s még is a levegő sem tart örökké köztünk. Vágytól éhes szemekkel figyeljük a másikat, de nekem még is lenne annyi kérdésem hozzá és egy se jut az szembe, de talán most jobb is.
* Reggel*
Álmaim legnagyobbika vált valóra a tegnapeste folyamán. Egyszerűen nem tudom elmondani milyen boldog vagyok. Mintha már mindent eltervezett volna.
Még most sem tudom felfogni mi is történik körülöttem. Itt fekszem mellette, pontosabban a mellkasára van hajtva a fejem és csak vigyorgom, mint valami idióta. Óvatosan felpillantok hozzá és, mint ahogy gondoltam is, még alszik. Legalább is úgy tűnt...
- Még ilyenkor is figyelsz ?- hangja egy kicsit rekedtes volt ez még férfiasabbá téve őt.
- Édes vagy amikor alszol.- ezután egy kis ideig csönd telepedett közénk aztán megint meghallottam szuszogását. Mivel én már nem tudtam visszaaludni így hát felöltöztem - felkaptam magamra felsőt meg egy boxert- csendben. Kiérve a konyhába , benéztem a hűtőbe, hogy miből is tudnék reggelit készíteni. Utólag eszembe jutott, hogy tegnap vettünk reggelire - a maira persze - kroaszont, így a hűtőből kihalászva a narancs levet aztán mindent felpakolva egy tálcára indultam is vissza a szobánkba. Kicsit meglepődtem, hogy nincs ott az ágyban, de miután kinyílt a fürdő ajtó és megbizonyosodtam arról, hogy ő az. Édes mosollyal lépett oda hozzám majd egy csókot lehelt ajkaimra amitől persze, hogy zavarba jöttem. Ezt követően elvesztünk egymás tekintetében, de ezt az idilli pillanatot is megtörte a drága.
- Kyungsoo.
- Tessék?
- A tegnapeste...
- Mi van vele ?
- Ugye nem csak egy este volt a számodra ? Nekem nagyon is sokat jelentett, hisz el sem tudnád képzelni mióta vártam arra, hogy végre magam mellett tudhassalak, hogy a kezedet fogjam és a szemedbe mondjam mennyire is szeretlek. Mert igen Kyungsoo szeretlek, amióta megismertelek azóta tudom, hogy beléd vagyok habarodva. Viszont az érzelmeimet nem akarom rád erőltetni, szóval, ha te nem éreznél így akkor kérlek ezt most közöld velem.- hirtelen fel sem fogom mondandóját, de hamar észhez kell térnem, hisz nem hiheti azt, hogy nem szeretem őt. Így se szó, se beszéd tarkójánál fogva vontam maghoz egy szerelmes csókra.
- Nincs más elvárásom csak maradj velem. Szeretlek és lehet majd az agyadra fogok menni, de kérlek nézd el nekem majd ezeket és teljesüljön most mindkettőnk vágya....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése