Jungkook :
Szó mi szó, rosszul esett, hogy hyung nem mondta el a dolgokat Namjoonal kapcsolatosan. Örültem nekik meg minden, de azért szólhatott volna, hisz én mindent elmondtam eddig Jinnek - na jó nem mindent, mert azon még mindig gondolkozom, hogy elmondjam e neki, hogy pár hónapja Taehyungal felkerestünk pár khm.. maradjunk annyiban, hogy felnőtt tartalmat néztünk és aki ismeri Jint az jókora büntit kap, végül is "vége az életednek" feelingje lesz egy héten keresztül. Amúgy mekkora poén lenne már, hogy itt mindenki meleg lenne. Mondjuk ezt Sugáról nehéz elképzelni, mindig is egy "punci hajhász" volt és nem hinném, hogy majd pont őt akasztanák horogra. Majd kiderül mit rejt még a ház.
- Mindent elmondok, ahogy megígértem.- Hallgatlak hyung. A legelejétől szeretném ha elmesélnéd a dolgokat.
- Ez az egész már egy jó ideje tart - ezek tényleg együtt vannak ?! Mióta??? -, ne nézz így, kérlek....
- De hyung ... Te és Nam ... Mióta?
- Mi? Khm... Mi nem vagyunk együtt...
- Azt akarod ezzel mondani, hogy csak poénból csókolt meg? - néztem rá értetlenül.
- Erről szó sincs.... Aigo, ebből már nem jövök ki jól, igaz? - néz szemeimbe zavarában. De inkább meg se szólalok és csak várom, hogy folytassa. - Hogy mondjam neked, hogy ne én legyek az ki megrontja a "gyermekkorod"... A lényeg annyi, hogy khm... Ahj kavarunk egy ideje és nem tudom, hogy részéről csak kaland vagy több, mert nekem kezd több lenni vagyis .. - beharapja alsó ajkát, egy kis szünetet tartva ezzel- Nekem már rég több.
- Szóval csak kurogattok és kész ?- nem sok kellett, hogy ne nevessem el magam a saját mondatomon. Itt is látszik, hogy gyerek vagyok még.
- Jungkook! Mióta használod így a szavakat?- mondatomra teljesen elpirult, aranyos ilyenkor,de elég vicces is - A kérdésedre választ adva, még nem történt semmi olyasmi amin jelenleg járhat az a csepp agyad, értve vagyok.
- De hyuuung~- dörgölőztem hozzá mint egy kiscica.
- Tessék?
- Miért nem mondod meg neki is? Szerintem nem lenne semmi gond. - lehet haragudnom kéne, mert nem mondta el nekem, de csak a hyungom. Az az ember aki mindig segített nekem és szerintem most itt van annak az ideje, hogy ezt viszonozzam.
- Kookie ez nem olyan egyszerű, mint mondtam is lehet csak egy kaland vagyok neki és szeretném ezt addig kihasználni míg van rá lehetőségem. Félek attól, ha rájön arra milyen érzéseket táplálok iránta akkor "elhagy". - csak egy keserű könny folyt végig arcán. Sajnáltam, de meg is értettem indokát. Még is csak egyszer élünk, és már tudom is mit kell tennem. "Ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor hegy megy Mohamedhez!"
- Hyung, mindjárt jövök addig maradj itt, jó?
- Rendben, de miért? Jungkook mire készülsz ?! - választ nem adva rohantam ki a szobából. A folyosón neki ütköztem kedvesemnek, de még mielőtt tovább engedett volna még próbált egy gyors csókot lopni, de ezeket nem csak úgy szokták osztogatni így inkább arrébb tettem a gyereket és folytattam utam a nappali felé. Láttam, hogy alszik, de most ez volt a legkisebb gondom. Így amilyen lendülettel jöttem ugrottam rá, majd később bocsánatot kérek.
- Jeon Jungkook! - mordult rám, de nem nagyon hatott meg a dolog.
- Hyung hyung hyung hyuuung~
- Mit akarsz?! Még pihenni sem lehet? - durcimurci
- Jin hyungról lenne szó.
- Jó rendben,de először szállj le rólam, mert kicsit sem vagy húsz deka.- miután lemásztam róla bele is kezdtem mondani valómba.- Szóval mi van Jinnel ?
- Beszélned kell vele! Most.
- Mit beszéljek vele, nem értelek. A konyhás dolog után felszaladsz a szobádba sértődötten, most meg itt pattogsz nekem majd kicsattanva az örömtől, mint a similabda. Mi pattant ki abból a kis fejedből?
- Ajj hyung majd mindent elmondok csak most menj fel a szobámba Jin hyunghoz és beszéljetek.
- Ravasz gyerek vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése