Rejtegetett szerelem 7/?

Jungkook:
Na, jó itt hozza rám a halál félelmet mind ezt csak azért mert ő beszélni akar.
- Jin Oppa a frászt hozod rám ember.
- Bocsánat nem állt szándékomban, de nem is ezért jöttem, hogy riogassalak.
- Akkor, mond már! - próbálok érdeklődő lenni afelé amit mondani akar,habár nem sok kedvem van beszélgetni. Mondjuk ő mindig meghallgat ha úgy van bajom vagy valami szóval ez így fair, ha én is végig hallgatom őt.
- Táncon.... Íze.... Mikor e-ebédeltünk....-  össze vissza dadog,de most miért?
- Oppa, hé először is nézz a szemembe,- gyengéden állánál fogva húzom fel addig fejét míg pontosan a szemembe nem néz .- és higgadj le mert remegsz, mint a kocsonya. - arcát figyelve olyan szinten el van pirulva, mint a rák. Aranyos így. - Na, szóval ott tartottunk, hogy?
- Táncon Nam ....- nem folytatja tovább,hirtelen elakad a hangja beszéd közben.
- Hyung~ nyugalom itt va....
- Megjöttünk mehetünk haza!- mondatom a drága Hoseok szakítja félbe. No mindegy  majd otthon megbeszéljük.
-Jin Oppa ~ülsz mellettem hazáig? - mosolygok rá hátha oldódik egy kicsit és lenyugszik. Válaszként csak bólintott. A drága leaderünk csak néz, hogy a drága hercegnő nem mellette ül. Hát na van ez így. Mondjuk Jimin is érdekes fejet vágott, most nem mellettem ül, de most az egyszer csak kibírja.

Egész úton Jin kezét fogtam. Most én voltam a támasza, szüksége volt rám. Igaz nem néztem csak nagy ritkán, de akkor is csak azt láttam, hogy alszik. Legalább most nyugodt. De mit mondhatott neki Nam? Vagy még is észrevette volna, hogy figyeltem őket? Lehet, hogy más baja van?!
Otthon minden rendben ment, ami nálunk nagyon ritka! Tae és Hoseok is nyugodtan nézik a Tv-t, Suga még a stúdióba ment, én meg itt vagyok Jinnel a konyhában. Segíteni akarok, de nem engedi, pedig szétunom a fejem.
- De Oppaaaaaaaa~
- Nem.
- Mert most nem kell kicsi Jungkook azért. – na jó anya hívott így utoljára….
- Nem vagyok Kicsi ! – anyutól se tűrtem mikor így hívott főleg mások előtt …… Utáltam!
- Mindegy nekem akkor is Kicsi Jungkook leszel.
- De…. Ah hagyjuk…..
- Tudtam, hogy feladod. – kis mocsok, de csak most az egyszer győztél Jin. CSAK most! Lefoglalásként inkább hallgatok zenét és nyomkodtam a telefonom hátha találok valami jó játékot. Mikor felnéztem nem hittem a szememnek….. Nam lekapta Jint?! Mi az Isten?!

Hirtelen azt se tudtam, hogy mit mondjak vagy, hogy meg szólaljak e egyáltalán.
- Jin ti mit műveltek? – hirtelen fordultak felém mind a ketten, de mire bármit is tudtak volna reagálni én már nem is voltam a konyhában. Szó szerint futottam a szobámba, a többiek a nappaliban csak néztek, hogy mi bajom lehet. Magamra zárva az ajtót, s lecsúszva az elé csak néztem magam elé. Sok mindenen gondolkoztam egyszerre, hisz nem értettem az egész helyzetet. Ha Jin és Nam együtt van akkor talán ezt akarta elmondani Jin? De táncon mit mondott Nam Jinnek amitől úgy elvörösödött?! A többiek ….. A többiek vajon tudnak erről vagy mind ez eddig titok volt? Már semmit sem értek…
Gondolat menetemből egy hangos kopogás zökkent ki.
- Jungkook én vagyok az Jin. Engedj be kérlek megtudom magyarázni. - nem válaszolva nyitok neki ajtót, s nyakába borulva ölelem magamhoz.- Mindent elmondok, ahogy megígértem………..

Rejtegetett szerelem 6/?

Jungkook:

Egyet tudtam, ha most nem mondjuk el Jinnek a "kis" titkunkat akkor itt nagy problémák lesznek. Hogy miért? Kezdjük ott, hogy ki ne értené félre azt, hogy két csapattársa csak úgy egymást falva fekszenek egymáson közben hangosabbnál hangosabb félreérthető hangokat adva ki magukból közben.
- El magyaráznátok, hogy ezt mikor is akartátok közölni velünk? Vagy van, aki tudja a csapatból? Na meg, ha így vagytok, akkor miért nem beszéltek egymással előttünk?
- Még... Még várni akartunk ezzel várni hisz nem tudtuk mit szóltok majd hozzá..
- Akkor senki sem tud erről?
- D.. De...  - szólal meg Jimin is. Ez most úgy csak vicc... Kinek mondta el?! Na meg miért nem szólt?..
- Kiknek mondtad el? - én csak sokkosan figyelek előre, rájuk se nézek inkább.
-Taenak és J-Hopenak...
- Hm..  Mindegy, ha akarjátok én is tartom a szám addig, míg ti nem mondjatok el mindenkinek itthon. És félreértés ne essék, nem ítéllek titeket, sőt csak gratulálni tudok, mert legalább tudom, hogy nincs köztetek harag. Szóval békén is hagylak titeket csak még egy utolsó kérdés. Ugye még nem?...
-Nem! - szólalunk meg szinkronban.
- Hah, megnyugvás. Akkor Jimin életben maradsz.
- Mi?! - vinnyog fel az áldozat.
- Ja' semmi-semmi hangosan gondolkodtam. Na, jól van, megyek is hagylak titeket, jó éjt! - és már kint is volt ajtón kívül. Na de, mint mondtam hosszú még az este és még van mit beszélnünk Jiminnel.
- Jimin...
- Mond szerelmem - ölébe húzva ölel át folytatva, a beszélgetést
- Miért mondtad el Hoseoknak és Taenak? Miért nem kérdeztél meg erről?
- Ők ketten már a legelejétől tudnak mindnet. – mosolyog ártatlanul, de hogy, érti azt, hogy legelejétől?
- Legelejétől?
- Igen ők azok, akiknek elmondtam, hogy hogy is érzek irántad. Igaz sokat gondolkoztam elmondjam e neki, hisz mi van, ha elítélnek. De végül is kellemeset csalódtam és azóta is őrzik a titkunkat, és most már Jinnel együtt.
Az este további részén elmentünk zuhanyozni aztán pedig álomra hajtottuk fejünket.

Elég korán keltünk, hisz próbára kellett mennünk. De most sokkal keményebb volt, mint általában még Hoseok is kifáradt. Pedig azt tudni kell, köztünk ő bírja a legjobban a strapát. Mondjuk a szünetért sokat kellett nyavalyognunk, de végül belement a tánctanár is. Míg a szünetben kajált az egész csapat valami nagyon furcsa lett nekem. Miközben mindenki beszélgetett Jin és Nam nagyon furák voltak, legalább is csak az mikor a leader súgott valamit „anyának” és hirtelen nagyra tágultak szemei és még el is vörösödött. Gyorsan el is fordítottam fejem ne, hogy észrevegyék, hogy figyelem őket. Inkább beszélgettem Taehyungékkal míg vége nem lett a kajaszünetnek és folytattuk a próbát.

                                                                       
Már olyan délután négy lehet, és még be kell vásárolnunk …… MIÉRT Istenem ?! Tuti, hogy kint maradok a kocsiban és alszok. Nincs az a pénz, hogy innen kiszálljak míg haza nem értünk.

- Jungkook, te nem jössz ?- kérdi sofőrünk.

- Nem, most ha lehetne maradnék a kocsiban nagyon fárasztó volt nekem a mostani próba.

- Esetleg kell valami?
- Talán egy csoki jólesne.
- Rendben, akkor mindjárt jövünk.
- Okééé~ - már épp nyugodtan hallgattam a zenét mikor hirtelen valaki kimozdított helyzetemből és magához szorongatva fogta be a szám. Hirtelen azt se tudtam mi van nem még, hogy ki az. Fülemből kivéve fülesem óvatosan fordítva el fejem "támadómhoz" aki nem volt más, mint Jin.
- Jungkook beszélnünk kell..........