Rejtegetett szerelem 7/?

Jungkook:
Na, jó itt hozza rám a halál félelmet mind ezt csak azért mert ő beszélni akar.
- Jin Oppa a frászt hozod rám ember.
- Bocsánat nem állt szándékomban, de nem is ezért jöttem, hogy riogassalak.
- Akkor, mond már! - próbálok érdeklődő lenni afelé amit mondani akar,habár nem sok kedvem van beszélgetni. Mondjuk ő mindig meghallgat ha úgy van bajom vagy valami szóval ez így fair, ha én is végig hallgatom őt.
- Táncon.... Íze.... Mikor e-ebédeltünk....-  össze vissza dadog,de most miért?
- Oppa, hé először is nézz a szemembe,- gyengéden állánál fogva húzom fel addig fejét míg pontosan a szemembe nem néz .- és higgadj le mert remegsz, mint a kocsonya. - arcát figyelve olyan szinten el van pirulva, mint a rák. Aranyos így. - Na, szóval ott tartottunk, hogy?
- Táncon Nam ....- nem folytatja tovább,hirtelen elakad a hangja beszéd közben.
- Hyung~ nyugalom itt va....
- Megjöttünk mehetünk haza!- mondatom a drága Hoseok szakítja félbe. No mindegy  majd otthon megbeszéljük.
-Jin Oppa ~ülsz mellettem hazáig? - mosolygok rá hátha oldódik egy kicsit és lenyugszik. Válaszként csak bólintott. A drága leaderünk csak néz, hogy a drága hercegnő nem mellette ül. Hát na van ez így. Mondjuk Jimin is érdekes fejet vágott, most nem mellettem ül, de most az egyszer csak kibírja.

Egész úton Jin kezét fogtam. Most én voltam a támasza, szüksége volt rám. Igaz nem néztem csak nagy ritkán, de akkor is csak azt láttam, hogy alszik. Legalább most nyugodt. De mit mondhatott neki Nam? Vagy még is észrevette volna, hogy figyeltem őket? Lehet, hogy más baja van?!
Otthon minden rendben ment, ami nálunk nagyon ritka! Tae és Hoseok is nyugodtan nézik a Tv-t, Suga még a stúdióba ment, én meg itt vagyok Jinnel a konyhában. Segíteni akarok, de nem engedi, pedig szétunom a fejem.
- De Oppaaaaaaaa~
- Nem.
- Mert most nem kell kicsi Jungkook azért. – na jó anya hívott így utoljára….
- Nem vagyok Kicsi ! – anyutól se tűrtem mikor így hívott főleg mások előtt …… Utáltam!
- Mindegy nekem akkor is Kicsi Jungkook leszel.
- De…. Ah hagyjuk…..
- Tudtam, hogy feladod. – kis mocsok, de csak most az egyszer győztél Jin. CSAK most! Lefoglalásként inkább hallgatok zenét és nyomkodtam a telefonom hátha találok valami jó játékot. Mikor felnéztem nem hittem a szememnek….. Nam lekapta Jint?! Mi az Isten?!

Hirtelen azt se tudtam, hogy mit mondjak vagy, hogy meg szólaljak e egyáltalán.
- Jin ti mit műveltek? – hirtelen fordultak felém mind a ketten, de mire bármit is tudtak volna reagálni én már nem is voltam a konyhában. Szó szerint futottam a szobámba, a többiek a nappaliban csak néztek, hogy mi bajom lehet. Magamra zárva az ajtót, s lecsúszva az elé csak néztem magam elé. Sok mindenen gondolkoztam egyszerre, hisz nem értettem az egész helyzetet. Ha Jin és Nam együtt van akkor talán ezt akarta elmondani Jin? De táncon mit mondott Nam Jinnek amitől úgy elvörösödött?! A többiek ….. A többiek vajon tudnak erről vagy mind ez eddig titok volt? Már semmit sem értek…
Gondolat menetemből egy hangos kopogás zökkent ki.
- Jungkook én vagyok az Jin. Engedj be kérlek megtudom magyarázni. - nem válaszolva nyitok neki ajtót, s nyakába borulva ölelem magamhoz.- Mindent elmondok, ahogy megígértem………..