Hiányzik Jimin.... Na jó ez lehet hülyén hangzik mikor egy lakásban ráadásul egy szobában alszunk, de mind ez hiába, ha nem szólunk egymáshoz. Sokszor annyira hiányzik az ölelése, a vigasztalása, a nevetése, röviden :mindene hiányzik és nem tudok ezzel mit kezdeni, hisz, ha közelednék lehet megint csak veszekednénk és én azt nem akarom. Ash már megint könnyek borítják a szemem.....
- Jungkook .... Jungkoooook itt va.. Hé te miért sírsz?
- Nem sírok..
- Akkor ne tán egy kis por ment a szemedbe?
- Suga... - nem is hagyta hogy befejezzem, máris csikizni kezdett mire csak a nevetéstől felsikítottam, amit persze ki is használt és a csipőmre ülve folytatta kínzásom. Szerettem mikor vele vagyok, mert ő is, mint Jimin mindig megértett. Persze egyedül csak ő tudta mit érzek Jimin iránt. Eleinte féltem, hogy elítélne ,de miután el mondta, hogy neki ezzel semmi baja és ahogy tud támogat, habár mikor Jiminnel beszéltek akkor csak flegmázott vele. Hmm na igen Swag Suga már csak ilyen.
Mikor végeztünk végre a próbákkal, és végre már otthon voltunk indultam is a fürdőbe, egy kis fel frissülést várva. A zuhany alatt csak gondolkoztam, és gondolkoztam ,hogy kellene hozzá közelednem felé, de amint lenne egy jónak tűnő ötlet máris eszembe jut mikor a nyakam szorongatta... Sietve ,hogy a többiek is tudjanak fürdeni, talán túl gyorsan is. Törölközővel a derekamon, sietősen toppanok be a szobánkba ahol Jimin is bent van. Lefagyva meredek rá ,ahogy ő is rám. Szóra nyitnám a szám mire ő megelőz.
- Jungkook én... -hirtelen elcsuklik a hangja és kirohan a szobából. Mire utána kapnék már se híre, se hamva sehol. Amilyen gyorsan csak lehet öltözöm fel és utána iramodok.
- Hol van Jimin? - kérdezem félve a többieket, hát ha tudják.
- Hát olyan gyorsan hagyta el a lakást ,hogy kérdezni se tudtunk tőle. - mondta aggódva Jin.
- Tudom hol lehet, hyung utána megyek. - válaszát meg se várva kaptam fel cipőmet, iramodtam a közeli parkba. Tudom, hogy itt van, hisz mindig ide jöttünk ketten, ha valami gond volt.
Már a tüdőmet majd ki köpve szaladtam tovább, mire észre vettem, hogy ott ül egy padon süsüvel a fején.
- Jimin. - szólítom meg lihegve mire csak fejét fordítja- Hé.... Légy szíves Ji... - hirtelen mozdulatától megdermedtem . Megölelt, de közben hangosan zokogott. Pár másodperc múlva észbe kapva viszonozom ölelését. Szorosan magamhoz vonom mégis egyre jobban sír. Óvatosan nyúlok álla alá, hogy szemébe nézhessek.
- Jimin..
- Jung... Ju... Junkook.....
- Hé hé.. Itt vagyok, nyugodj meg.
- Na.. nagyon... sa-sajnálom.. nem ak-akartalak bántani.... - túl közel van, nagyon nagyon közel, istenem.
-Jimin...- szinte már suttogom nevét, mire a köztünk lévő távolságot megszünteti....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése