Sosem gondoltam volna, hogy így alakul. De amióta ismerem
azóta megváltozott az életem. A csapat lett az új családom, akiket sosem tudnék
elhagyni. Eleinte félénk voltam velük szemben hisz még is csak 14 évesen kiben
bízik meg az ember egy új környezetben? De már 3 éve „együtt”vagyunk, és
jobban ismerjük a másikat, mint bárki más. Mégis minden jóban van egy kis bökkenő…..
Ha őszinte akarok lenni mindig is kíváncsi voltam és mindig is voltak egy kis ferde hajlamaim a másik fél felé. Még régebben anyával beszéltem erről, de csak annyit mondott, hogy ez normális hisz most kamaszodunk és a mostani éveinkben dől el, hogy kihez fogunk vonzódni, amivel eddig nem is volt gond mostanáig……
jobban ismerjük a másikat, mint bárki más. Mégis minden jóban van egy kis bökkenő…..
Ha őszinte akarok lenni mindig is kíváncsi voltam és mindig is voltak egy kis ferde hajlamaim a másik fél felé. Még régebben anyával beszéltem erről, de csak annyit mondott, hogy ez normális hisz most kamaszodunk és a mostani éveinkben dől el, hogy kihez fogunk vonzódni, amivel eddig nem is volt gond mostanáig……
A táncteremben maradtunk Jiminnel mert neki nem ment az egyik kreo és gondoltam
hát segítek neki. De volt egy pillanat mikor én voltam a bamba és a saját
lábamban elestem….majdnem!! Pont úgy estem, hogy Jimin kezei közé… Legalább is
én így gondoltam. Hirtelen meg se tudtam mozdulni nem még, hogy egy értelmes
szót is kinyögjek.
- Jungkook jól vagy? – mint aki meg sem hallva a kérdést figyeltem őt – Jungkook válaszolj. – de nem akarok. Most amúgy 100%, hogy hülyének néz, de most ez nem érdekel. Mint a mesebeli hercegnők szokták kapni most én is úgy várom azt a szerelmes csókot, de ugyan valljuk be ennek mennyi esélye van? –Szólalj meg most! – nem, nem neeeem csak ne légy mérges – Na, jó most szívatsz ugye? Játszod itt nekem a csipkerózsikát csak annyi különbséggel, hogy nyitott szemmel alszom a kezeim közt? – végét már poénkodva és mosolyogva mondja, amire reflexszerűen mosolyodom el én is. – Látom elvitte a cica a nyelved csak ne akard, hogy én hozzam vissza?- hajol egyre közelebb és már alig van köztünk minimum két centiméter és ….
- Skacok már tizenegy óra már rég otthon kéne lennünk. Iparkoni! – köszi Nam én is szeretlek.
- Máris megyünk. – szól utána Jimin majd segít felállítani.
Mikor már mindent elpakoltunk magunk után sietve indultunk a furgonhoz. Egész úton csak az a jelenet játszódott a fejemben, ami táncteremben történt és, hogy tényleg megcsókolt volna vagy csak szívatni akart, mint általában. De egy biztos, hogy róla álmodozhatok de, hogy az életben nem kapom meg igazából.
Még a zuhany alatt állva is csak ezen gondolkoztam. Le kell állnom amúgy is egyszeri alkalom volt, mondjuk gondolatban még sok ilyet kívánok, mint egy kisgyerek. Istenem, hogy lehetek ennyire szerelmes egy olyas valakibe, mint ő?! Már, mint nem rossz értelemben, de akkor is! Jimin sosem tudna úgy tekinteni rám, ez olyan lehetetlen dolog, de komolyan. Ah, mindegy is majd túllépek rajta.
- Kook igyekezhetnél egy kicsit, már több mint egy órája bent vagy. Élsz még? – gondolat menetem Jin hangja zavarja meg.
- Máris megyek hyung.- kiabálok neki. Észre se vettem, hogy ennyire sok ideje lennék bent. Siettem, hogy minél hamarabb végezzek, ha már ennyire elhúztam az időt. Egy szál töröközővel a derekamon mentem ki és siettem be a „szobámba” – persze ez közös volt Jiminnel.
Már épp aludni akartam mikor mögöttem be süppedt az ágy. Hírtelen mozdulni se volt merszem.
- Azt ne mond, hogy két perc alatt be aludtál. – ez ő, de miért nem alszik a saját ágyában? – Kook tudom, hogy fent vagy. Naa fordulj ide. – istenem, de édes mégis összezavar. Lassan fordulva felé nézek szemeibe, mondjuk ebben a sötétségben nem sok mindnet tudok kivenni belőle. Egyikünk sem szól semmit csak nézzük a másikat, de mind ez hiába ha mindjárt elalszok.
- Jimin elmondanád, mit akarsz mert mindjárt elalszok.
- Csak azt, ami lemaradt a teremben ….- egy percet sem várva mart ajkaimra.
Amit csak álomnak hittem az valósággá vált. Még most sem tudom felfogni, ami este történt. De a reggel az varázslatos volt.
Arcomat a reggeli napsugarak simogatták, mondjuk a szememet még nehéznek tűnt kinyitni így inkább nem is próbálkoztam. Próbáltam vissza aludni, de arcomon a csókok halma nem hagyta.
- Jó reggelt csipkerózsika. –választ nem adva most én tapadtam ajkaira…….
- Jungkook jól vagy? – mint aki meg sem hallva a kérdést figyeltem őt – Jungkook válaszolj. – de nem akarok. Most amúgy 100%, hogy hülyének néz, de most ez nem érdekel. Mint a mesebeli hercegnők szokták kapni most én is úgy várom azt a szerelmes csókot, de ugyan valljuk be ennek mennyi esélye van? –Szólalj meg most! – nem, nem neeeem csak ne légy mérges – Na, jó most szívatsz ugye? Játszod itt nekem a csipkerózsikát csak annyi különbséggel, hogy nyitott szemmel alszom a kezeim közt? – végét már poénkodva és mosolyogva mondja, amire reflexszerűen mosolyodom el én is. – Látom elvitte a cica a nyelved csak ne akard, hogy én hozzam vissza?- hajol egyre közelebb és már alig van köztünk minimum két centiméter és ….
- Skacok már tizenegy óra már rég otthon kéne lennünk. Iparkoni! – köszi Nam én is szeretlek.
- Máris megyünk. – szól utána Jimin majd segít felállítani.
Mikor már mindent elpakoltunk magunk után sietve indultunk a furgonhoz. Egész úton csak az a jelenet játszódott a fejemben, ami táncteremben történt és, hogy tényleg megcsókolt volna vagy csak szívatni akart, mint általában. De egy biztos, hogy róla álmodozhatok de, hogy az életben nem kapom meg igazából.
Még a zuhany alatt állva is csak ezen gondolkoztam. Le kell állnom amúgy is egyszeri alkalom volt, mondjuk gondolatban még sok ilyet kívánok, mint egy kisgyerek. Istenem, hogy lehetek ennyire szerelmes egy olyas valakibe, mint ő?! Már, mint nem rossz értelemben, de akkor is! Jimin sosem tudna úgy tekinteni rám, ez olyan lehetetlen dolog, de komolyan. Ah, mindegy is majd túllépek rajta.
- Kook igyekezhetnél egy kicsit, már több mint egy órája bent vagy. Élsz még? – gondolat menetem Jin hangja zavarja meg.
- Máris megyek hyung.- kiabálok neki. Észre se vettem, hogy ennyire sok ideje lennék bent. Siettem, hogy minél hamarabb végezzek, ha már ennyire elhúztam az időt. Egy szál töröközővel a derekamon mentem ki és siettem be a „szobámba” – persze ez közös volt Jiminnel.
Már épp aludni akartam mikor mögöttem be süppedt az ágy. Hírtelen mozdulni se volt merszem.
- Azt ne mond, hogy két perc alatt be aludtál. – ez ő, de miért nem alszik a saját ágyában? – Kook tudom, hogy fent vagy. Naa fordulj ide. – istenem, de édes mégis összezavar. Lassan fordulva felé nézek szemeibe, mondjuk ebben a sötétségben nem sok mindnet tudok kivenni belőle. Egyikünk sem szól semmit csak nézzük a másikat, de mind ez hiába ha mindjárt elalszok.
- Jimin elmondanád, mit akarsz mert mindjárt elalszok.
- Csak azt, ami lemaradt a teremben ….- egy percet sem várva mart ajkaimra.
Amit csak álomnak hittem az valósággá vált. Még most sem tudom felfogni, ami este történt. De a reggel az varázslatos volt.
Arcomat a reggeli napsugarak simogatták, mondjuk a szememet még nehéznek tűnt kinyitni így inkább nem is próbálkoztam. Próbáltam vissza aludni, de arcomon a csókok halma nem hagyta.
- Jó reggelt csipkerózsika. –választ nem adva most én tapadtam ajkaira…….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése