Éreztem, ahogy végig simított derekam mentén és hírtelen nemességemre fogott. Csupán egy mély levegőt vettem. De tudtam, hogy tudja mit akarok. Élvezi, hogy kínozhat. Hisz elegendő már a tekintete és már forr a vérem. Ha ez így folytatódik, esküszöm nem fogom vissza az önkontrolomat.
- Én most akarlak Kyungil. Négy év alatt senki nem tudta azt kihozni belőlem ami te. Mire vársz még?!
- Én nem csak most kívánlak. Magam mellett akarlak tudni véglegesen. - szemei gyermekien csillogtak. Gyönyörű.
- Hey fiúk! - persze hát a pillanatunkat nem lehet nem megzavarni.
-Mit akarsz már Sehun?!-kérdezem kicsit ingerülten.
-Hoho! Én csak ezt szeretném odaadni- nyújtott felém egy kulcsot- a verda kint vár titeket. A klubban majd mi tartjuk a frontot. Most pedig húzzatok innen. - mosolyog felénk. Viszont nekem se kellett kétszer mondani, kezéből kikaptam a kulcsot és a kis névtelen szerelmemmel tartottam ki az épületből.
Az ajtón be rontva kaptam fel ölembe, vadul csókolva egymást, indultam meg vele a hálószobámba. Útközben persze "elhagytuk" felsőinket.
Hálómban csak gyengéden az ágyamra döntöttem. Kicsit meglepődtem ezen, mert olyan hevesek vagyunk, de én még most is óvatosan érek hozzá. Csillogtak szemei, imádtam ezt a látványt. - Jang Yijeong.
- Tessék?
- A nevem Jang Yijeong.- válaszolni se hagyott. Tarkómra kulcsolva ujjait, húzott le magához egy lágy, érzéki csókra. Éreztem, ahogy kis lénye megremeg alattam. Annyira édes. Mutatja itt a kacér legényt, közbe meg egy ártatlan kisfiú. Valamivel mindig megtud lepni, mint most is.
Hirtelen fordított helyzetünkön, és már a nadrágom gombjával játszott. Remegett a keze, zavarban is volt, így felültem amin ő lepődött meg, s kapta rám ijedt tekintetét. Gondoltam kicsit húzom az agyát. Csak szimplán kedvességből.
- Miért vagy zavarban? -próbálom elővenni a macsó tekintetem.
- É.. én nem is vagyok zavarban. - fordította el tekintetét rólam, amin csak mosolyogni tudtam. - Akkor miért dadogsz?
- Kyungil! - rivalt rám hisztivel.
- Yijeong. - suttogtam fülébe, amibe bele is haraptam. A hangjából ítélve tetszett neki.
- Ne csináld ezth.
- Miért ne? Amennyit vártam rád, ennyi szerintem kijár. - mosolygok rá kacéran.
- A franba is veled! Négy éven keresztül, végig ott voltam a szemem előtt, de te bamba módon észre se vettél. - szóhoz sem jutottam. Mi az, hogy végig ott volt és én nem vettem észre?!
- Tessék ?!
- Négy éven keresztül minden nap kerestelek a klubban, de egy srác mindig elküldött. Azt mondta látni sem akarsz, de én ebbe nem nyugodtam bele könnyen. Aztán ma elkaptál.
- Hogy nézett ki az a srác? - hangom komor, rideg. Kicsit megijedt, de nem hagyta abba mondanivalóját.
- Kb olyan magas, mint te és szőke. Az a srác aki adta neked a kulcsot. - és itt volt végem. A legjobb barátom aki mindenben támogatott, így elárult volna ?!
- Kyungil... - de nem tudtam válaszolni, csak dermedten néztem magam elé. Viszont rövid időn belül két ölel kart éreztem magamon, amik erősen tartanak. Ez az érzés melegséggel, boldogsággal tölt fel. Viszonoztam ölelést és csak jobban bújt hozzám, mint egy kisgyermek. Óvatosan csókokkal hintettem be nyakát. Kicsit meg emelkedett, ezt kihasználva húztam le róla nadrágját. S, mint a legelején, akár egy vadmacska úgy lendített ki vezető pozíciómból. Visszalökve fekvő állapotba úgy ült ölemre, amit egy jóleső sóhajjal díjjaztam. Végül sikeresen leszedte rólam alsómmal együtt nadrágom. Nem voltam zavarban, de ő annál inkább. Hevessége pillanatok alatt elillant. Enyhe pír lepte arcát, így olyan gyermeki. Tágra nyílt szemekkel méregette méretem.
- Tetszik? -kérdezem tőle egy perverz mosoly kíséretében, amire csak rám kapja a fejét egy ijedt tekintettel. Mire felfogtam mit is kérdeztem, addigra meg nagyobb pír lepte arcát. Édes. Ezt a helyzetét kihasználva, újra fölé magaslodtam.
Amilyen lassan csak lehetett kezdtem el testét óvatos, gondoskodó csókokkal ellepni. Egyes érzékeny részeit érintve bőrének, mindig megvonaglik alattam. Ezeken a helyeket sok időt töltök, persze mind ezt azért, mert szeretném egy kicsit kínozni is.
- Kyungil haldhatnál.... Oh Jézusom~. - tetszik mikor hangja vagy három, négy oktávval megy fentebb. De kérésének eleget teszem és folytatom felfedező utam testén. Hát mondjuk ő se szégyelheti méretét. Meglepő, hogy egy ilyen ártatlan teremtés egy kisebb "kobrával" rendelkezik. Még a végén kiderülne, hogy nagyobb, mint nekem! Aaa lehetetlen!
Ajkaimmal belső combját kényeztetem. Hangosan veszi a levegőt, már rendesen azt hittem elaludt, de szerencsére, annál izgatóbban csinálom a dolgokat. Folyamatosan remeg, amivel csak fokozza bennem a vágyat, és minél többet akarok belőle. Nemességéhez közeledve, végig szemébe nézek. Arca szinte már egy paradicsommal egyenlő. De nem váratva tovább, tüntetem el számban, úgy mintha csak a kedvenc nyalókám lenne. Ő csak megfeszül és mély hangon nyög fel, vissza vágva magát fekvő pozícióba. Élvezem, hogy játszok idegeivel, minek eredménye a hajam tépése miközben szivogatom, na meg persze azok a vággyal teli sikolyok amikre már régóta vártam.
- Kyungiil-ah fejezd be... Isteneeem~ Aah, neem, neem bírom KYUNGIL. - azzal ki is engedtem számból.
- Hol tanultál te így? - mint aki lefutotta a maratont úgy liheg.
- Négy év után most vagyok újra úgy ágyban, hogy nem csak alszom. Amúgy ez volt az első, hogy ilyet csináltam, szóval érezd magad megtisztelve. - játszom a beképzelt macsót, mire csak felnevet.
- Rendben uram. - majd lehúzva magához egy már mondhatni szerelmes csókra. Szerintem, ha valaki most külső szemmel nézne minket biztos vagyok benne, hogy azt hinné együtt vagyunk. Egyik keze hajkoronám közt maszíroz, másik pedig díszítőset játszik a hátamon. Az érzésre csak dereka alá nyúlva ülök fel vele. Ő csak lassan elválik tőlem, mire realizálja milyen pózban van, újra elvörösödik. Hüvelyk ujjam lassan simítom alsó ajkát, ami lentebb ejt így el nyílt ajkai közé véve ujjaim játszik velük, amitől én jövök zavarba. Csukott szemmel nedvesíti. Látszik rajta, hogy élvezi amit csinál, főleg amennyire beleélimagát. Én csak hajába vezetem másik kezem, óvatosan húzva hátrébb fejét ezzel kiengedve szájából "játékszereit".
- Vigyázok rád. - suttogom, miközben homlokát enyémnek dönti.
Első ujjamat még jól is fogadja, másodikat már egy kicsit akadozva, a harmadiknál már szét nyílt ajkai közül kisebb keserves nyögés hallatszik. Sajnálom egy kicsit, de ha nem akar zokogni alattam - és én sem akarom - akkor ezen túl kell esnie. Gondolat menetemet kezemre való mozgása és halk sohajai számítják meg.
- Kyungil ne várass tovább. Kérlek. - nyakamat próbálja ingerelni lágy csókjaival, miközben én lassan, kárt nem okozva benne, húzom ki belőle ujjaim.
Nem tudom miért, de inkább vissza döntöm őt fekvő pozícióba, mint ahogy az elején is volt. Így talán kényelmesebb.
Oh Kyungil, kit akarsz te álltatni a hülye magyarázkodásoddal? Azt akarom, hogy ez ne csak egy menet legyen amit gyorsan megejtünk és kész. Szeretném, ha ez nem csak nekem, de neki egy felejthetetlen éjszaka lenne, és nem tűnne el reggelre, mint akkor. Azt nem tudnám elviselni. Mert igen, négy évvel ezelőtt mikor találkoztunk a klubban már akkor tudtam, hogy ő az enyém lesz! Viszont azzal nem számoltam, hogy magába bolondít egyetlen éjjel alatt.
Épp hogy a háta éri a lepedőt, úgy karolja át nyakam csókot lopva tőlem. A kis vadóc még lökött is egyet a csípőjével, jelezve milyen türelmetlen. Válasz képpen csak morogtam egyet. - Szárazon nem lenne számodra kellemes.
- Ezen tudunk segíteni. - selytelmes mosolyt ejtve felém, hirtelen fordított helyzetünkön.
- Nincs arra szükség, az ágy mellett ott a síkosító.
- Nem baj, csak lazulj el. - és csak lentebb csúszott, s mire nyúltam volna utána, addigra egész hosszom eltüntette. Erőtlenül rogytam vissza a párnák közé, hála a annak a kitanult nyelvének.
Szinte már teljesen elvesztettem az eszem mikor megérzem torkának kezdetét és így tovább.
- Oh anya, ezt ne csináld többet, ha hosszú estét akarsz. - de meg se hatottam szavaimmal, inkább csak bátorítottam cselekedetei alapján, viszont akkor nekem kell közbelépnem.
Hajánál fogva húztam vissza magamhoz, s újra átvéve az irányítást. Persze csak kipirulva mosolygott, de azt a mosolyt hamar el is tüntettem csupán annyival, hogy hirtelen merültem le benne. Én csak próbáltam nem elsülni a saját hülyeségem miatt, míg egy rossz ribanchoz hasonlóan lecsukott szemmel önfeletten mosolygott magának. Na igen ebből is látszik, hogy szereti, ha nem csak magas az illető. Khm.
Persze vártam jelzésére, amit igen hamar meg is adott. Felette támaszkodva kezdtem lassú mozgásnak amit csak kisebb nyögésekkel illetett. Mondjuk nyugtot nem hagytam neki, hiába volt lassú a tempó azért egy két lökésnél erősebb voltam a kelleténél aminél, ha jól láttam szemei kicsit felakadtak és hangosabbá vált. Ezek után gyorsítottam, de az ilyen lökéseket nem hanyagoltam, sőt szeretettel szaporítottam ezeknek a számát. Ami nagyon is a tetszésére volt.
- Ott! Még, ahj kérlek! - meg vagy! De én meg is inkább megállok a mozgásban, mire csak bosszúsan néz rám.
- Kyungil! Ne szórakozz! - csak mosollyal illetem.
Átkarolva, újra ülő pozícióba helyezve magunkat, vártam, hogy magától rájönnöm, rajta a sor.
Persze ellátotta száját mikor tövig benne voltam. Hamar leesett neki, hogy most egy kis lovaglás jön.
Karjait nyakam köré fonta, ajkait pedig enyémre tapasztotta. Mondjuk eközben folyamatosan azt a pontját ingerelve, még rásegítettem kezemmel a dolgokra. Ezek hatására kezdett egyre gyakrabban rám feszülni, amivel engem is közelebb hoz a véghez.
- K-Kyungil én...
- Tudom, én is. - azzal egymás tekintetébe elveszve érjük el határainkat. Fáradva dönti homlokát enyémnek, meg nem szakítva a szemkontaktust. Úgy tartva őt, mint egy porcelán babát dőlök el vele az ágyon, úgy húzódva kis belőle.
Még felette támasztom magam és keressük a másik lélektükrében a válaszokat. Vajon megint elmegy vagy most marad? És ha elmegy összeroppanok vagy feltudom majd dolgozni és eltudom majd engedni végre? Na de , ha marad akkor meddig ? Végleg mellettem lenne végre?
- Szeretlek! - jelenti ki enyhén végig simítva tarkómon, amitől csak a jóleső borzongás megy végig testemen. Mégis a szóra, a szívem hevesebben kezd el verni, szám is mosolyra húzódik.
- Szeretlek Song Kyungil! - mosolyog rám ő is.
- De azért reggelre még itt legyél mellettem, mert ha nem, megkereslek és ketrecbe zárlak örök életedre! - hajolok ajkaira egy rövid csókra.
- Ahh, nem pont erre a válaszra vártam, de úgy lesz ahogy szeretnéd. Ha kell melletted leszek örökre, amit, hogy őszinte leszek én se bánnék. - azzal csak elfekszem mellette, majd magamhoz húzom. Fejét mellkasomra téve hunyja le szemeit így lépve át az álmok kapuját.
Az ablakomon bámulok kifelé miközben haját birizgálom, elmerülve a szoba csendjében.
- Én is szeretlek egyetlenem, Jang Yijeong. - suttogom fülébe, mire csak még jobban hozzám bújik. Arcán egy halvány mosolyt vélek felfedezni. Egy utolsó csókot hintek homlokára, s hunyom le szemeim követve őt az álmok mezeire.
- Én most akarlak Kyungil. Négy év alatt senki nem tudta azt kihozni belőlem ami te. Mire vársz még?!
- Én nem csak most kívánlak. Magam mellett akarlak tudni véglegesen. - szemei gyermekien csillogtak. Gyönyörű.
- Hey fiúk! - persze hát a pillanatunkat nem lehet nem megzavarni.
-Mit akarsz már Sehun?!-kérdezem kicsit ingerülten.
-Hoho! Én csak ezt szeretném odaadni- nyújtott felém egy kulcsot- a verda kint vár titeket. A klubban majd mi tartjuk a frontot. Most pedig húzzatok innen. - mosolyog felénk. Viszont nekem se kellett kétszer mondani, kezéből kikaptam a kulcsot és a kis névtelen szerelmemmel tartottam ki az épületből.
Az ajtón be rontva kaptam fel ölembe, vadul csókolva egymást, indultam meg vele a hálószobámba. Útközben persze "elhagytuk" felsőinket.
Hálómban csak gyengéden az ágyamra döntöttem. Kicsit meglepődtem ezen, mert olyan hevesek vagyunk, de én még most is óvatosan érek hozzá. Csillogtak szemei, imádtam ezt a látványt. - Jang Yijeong.
- Tessék?
- A nevem Jang Yijeong.- válaszolni se hagyott. Tarkómra kulcsolva ujjait, húzott le magához egy lágy, érzéki csókra. Éreztem, ahogy kis lénye megremeg alattam. Annyira édes. Mutatja itt a kacér legényt, közbe meg egy ártatlan kisfiú. Valamivel mindig megtud lepni, mint most is.
Hirtelen fordított helyzetünkön, és már a nadrágom gombjával játszott. Remegett a keze, zavarban is volt, így felültem amin ő lepődött meg, s kapta rám ijedt tekintetét. Gondoltam kicsit húzom az agyát. Csak szimplán kedvességből.
- Miért vagy zavarban? -próbálom elővenni a macsó tekintetem.
- É.. én nem is vagyok zavarban. - fordította el tekintetét rólam, amin csak mosolyogni tudtam. - Akkor miért dadogsz?
- Kyungil! - rivalt rám hisztivel.
- Yijeong. - suttogtam fülébe, amibe bele is haraptam. A hangjából ítélve tetszett neki.
- Ne csináld ezth.
- Miért ne? Amennyit vártam rád, ennyi szerintem kijár. - mosolygok rá kacéran.
- A franba is veled! Négy éven keresztül, végig ott voltam a szemem előtt, de te bamba módon észre se vettél. - szóhoz sem jutottam. Mi az, hogy végig ott volt és én nem vettem észre?!
- Tessék ?!
- Négy éven keresztül minden nap kerestelek a klubban, de egy srác mindig elküldött. Azt mondta látni sem akarsz, de én ebbe nem nyugodtam bele könnyen. Aztán ma elkaptál.
- Hogy nézett ki az a srác? - hangom komor, rideg. Kicsit megijedt, de nem hagyta abba mondanivalóját.
- Kb olyan magas, mint te és szőke. Az a srác aki adta neked a kulcsot. - és itt volt végem. A legjobb barátom aki mindenben támogatott, így elárult volna ?!
- Kyungil... - de nem tudtam válaszolni, csak dermedten néztem magam elé. Viszont rövid időn belül két ölel kart éreztem magamon, amik erősen tartanak. Ez az érzés melegséggel, boldogsággal tölt fel. Viszonoztam ölelést és csak jobban bújt hozzám, mint egy kisgyermek. Óvatosan csókokkal hintettem be nyakát. Kicsit meg emelkedett, ezt kihasználva húztam le róla nadrágját. S, mint a legelején, akár egy vadmacska úgy lendített ki vezető pozíciómból. Visszalökve fekvő állapotba úgy ült ölemre, amit egy jóleső sóhajjal díjjaztam. Végül sikeresen leszedte rólam alsómmal együtt nadrágom. Nem voltam zavarban, de ő annál inkább. Hevessége pillanatok alatt elillant. Enyhe pír lepte arcát, így olyan gyermeki. Tágra nyílt szemekkel méregette méretem.
- Tetszik? -kérdezem tőle egy perverz mosoly kíséretében, amire csak rám kapja a fejét egy ijedt tekintettel. Mire felfogtam mit is kérdeztem, addigra meg nagyobb pír lepte arcát. Édes. Ezt a helyzetét kihasználva, újra fölé magaslodtam.
Amilyen lassan csak lehetett kezdtem el testét óvatos, gondoskodó csókokkal ellepni. Egyes érzékeny részeit érintve bőrének, mindig megvonaglik alattam. Ezeken a helyeket sok időt töltök, persze mind ezt azért, mert szeretném egy kicsit kínozni is.
- Kyungil haldhatnál.... Oh Jézusom~. - tetszik mikor hangja vagy három, négy oktávval megy fentebb. De kérésének eleget teszem és folytatom felfedező utam testén. Hát mondjuk ő se szégyelheti méretét. Meglepő, hogy egy ilyen ártatlan teremtés egy kisebb "kobrával" rendelkezik. Még a végén kiderülne, hogy nagyobb, mint nekem! Aaa lehetetlen!
Ajkaimmal belső combját kényeztetem. Hangosan veszi a levegőt, már rendesen azt hittem elaludt, de szerencsére, annál izgatóbban csinálom a dolgokat. Folyamatosan remeg, amivel csak fokozza bennem a vágyat, és minél többet akarok belőle. Nemességéhez közeledve, végig szemébe nézek. Arca szinte már egy paradicsommal egyenlő. De nem váratva tovább, tüntetem el számban, úgy mintha csak a kedvenc nyalókám lenne. Ő csak megfeszül és mély hangon nyög fel, vissza vágva magát fekvő pozícióba. Élvezem, hogy játszok idegeivel, minek eredménye a hajam tépése miközben szivogatom, na meg persze azok a vággyal teli sikolyok amikre már régóta vártam.
- Kyungiil-ah fejezd be... Isteneeem~ Aah, neem, neem bírom KYUNGIL. - azzal ki is engedtem számból.
- Hol tanultál te így? - mint aki lefutotta a maratont úgy liheg.
- Négy év után most vagyok újra úgy ágyban, hogy nem csak alszom. Amúgy ez volt az első, hogy ilyet csináltam, szóval érezd magad megtisztelve. - játszom a beképzelt macsót, mire csak felnevet.
- Rendben uram. - majd lehúzva magához egy már mondhatni szerelmes csókra. Szerintem, ha valaki most külső szemmel nézne minket biztos vagyok benne, hogy azt hinné együtt vagyunk. Egyik keze hajkoronám közt maszíroz, másik pedig díszítőset játszik a hátamon. Az érzésre csak dereka alá nyúlva ülök fel vele. Ő csak lassan elválik tőlem, mire realizálja milyen pózban van, újra elvörösödik. Hüvelyk ujjam lassan simítom alsó ajkát, ami lentebb ejt így el nyílt ajkai közé véve ujjaim játszik velük, amitől én jövök zavarba. Csukott szemmel nedvesíti. Látszik rajta, hogy élvezi amit csinál, főleg amennyire beleélimagát. Én csak hajába vezetem másik kezem, óvatosan húzva hátrébb fejét ezzel kiengedve szájából "játékszereit".
- Vigyázok rád. - suttogom, miközben homlokát enyémnek dönti.
Első ujjamat még jól is fogadja, másodikat már egy kicsit akadozva, a harmadiknál már szét nyílt ajkai közül kisebb keserves nyögés hallatszik. Sajnálom egy kicsit, de ha nem akar zokogni alattam - és én sem akarom - akkor ezen túl kell esnie. Gondolat menetemet kezemre való mozgása és halk sohajai számítják meg.
- Kyungil ne várass tovább. Kérlek. - nyakamat próbálja ingerelni lágy csókjaival, miközben én lassan, kárt nem okozva benne, húzom ki belőle ujjaim.
Nem tudom miért, de inkább vissza döntöm őt fekvő pozícióba, mint ahogy az elején is volt. Így talán kényelmesebb.
Oh Kyungil, kit akarsz te álltatni a hülye magyarázkodásoddal? Azt akarom, hogy ez ne csak egy menet legyen amit gyorsan megejtünk és kész. Szeretném, ha ez nem csak nekem, de neki egy felejthetetlen éjszaka lenne, és nem tűnne el reggelre, mint akkor. Azt nem tudnám elviselni. Mert igen, négy évvel ezelőtt mikor találkoztunk a klubban már akkor tudtam, hogy ő az enyém lesz! Viszont azzal nem számoltam, hogy magába bolondít egyetlen éjjel alatt.
Épp hogy a háta éri a lepedőt, úgy karolja át nyakam csókot lopva tőlem. A kis vadóc még lökött is egyet a csípőjével, jelezve milyen türelmetlen. Válasz képpen csak morogtam egyet. - Szárazon nem lenne számodra kellemes.
- Ezen tudunk segíteni. - selytelmes mosolyt ejtve felém, hirtelen fordított helyzetünkön.
- Nincs arra szükség, az ágy mellett ott a síkosító.
- Nem baj, csak lazulj el. - és csak lentebb csúszott, s mire nyúltam volna utána, addigra egész hosszom eltüntette. Erőtlenül rogytam vissza a párnák közé, hála a annak a kitanult nyelvének.
Szinte már teljesen elvesztettem az eszem mikor megérzem torkának kezdetét és így tovább.
- Oh anya, ezt ne csináld többet, ha hosszú estét akarsz. - de meg se hatottam szavaimmal, inkább csak bátorítottam cselekedetei alapján, viszont akkor nekem kell közbelépnem.
Hajánál fogva húztam vissza magamhoz, s újra átvéve az irányítást. Persze csak kipirulva mosolygott, de azt a mosolyt hamar el is tüntettem csupán annyival, hogy hirtelen merültem le benne. Én csak próbáltam nem elsülni a saját hülyeségem miatt, míg egy rossz ribanchoz hasonlóan lecsukott szemmel önfeletten mosolygott magának. Na igen ebből is látszik, hogy szereti, ha nem csak magas az illető. Khm.
Persze vártam jelzésére, amit igen hamar meg is adott. Felette támaszkodva kezdtem lassú mozgásnak amit csak kisebb nyögésekkel illetett. Mondjuk nyugtot nem hagytam neki, hiába volt lassú a tempó azért egy két lökésnél erősebb voltam a kelleténél aminél, ha jól láttam szemei kicsit felakadtak és hangosabbá vált. Ezek után gyorsítottam, de az ilyen lökéseket nem hanyagoltam, sőt szeretettel szaporítottam ezeknek a számát. Ami nagyon is a tetszésére volt.
- Ott! Még, ahj kérlek! - meg vagy! De én meg is inkább megállok a mozgásban, mire csak bosszúsan néz rám.
- Kyungil! Ne szórakozz! - csak mosollyal illetem.
Átkarolva, újra ülő pozícióba helyezve magunkat, vártam, hogy magától rájönnöm, rajta a sor.
Persze ellátotta száját mikor tövig benne voltam. Hamar leesett neki, hogy most egy kis lovaglás jön.
Karjait nyakam köré fonta, ajkait pedig enyémre tapasztotta. Mondjuk eközben folyamatosan azt a pontját ingerelve, még rásegítettem kezemmel a dolgokra. Ezek hatására kezdett egyre gyakrabban rám feszülni, amivel engem is közelebb hoz a véghez.
- K-Kyungil én...
- Tudom, én is. - azzal egymás tekintetébe elveszve érjük el határainkat. Fáradva dönti homlokát enyémnek, meg nem szakítva a szemkontaktust. Úgy tartva őt, mint egy porcelán babát dőlök el vele az ágyon, úgy húzódva kis belőle.
Még felette támasztom magam és keressük a másik lélektükrében a válaszokat. Vajon megint elmegy vagy most marad? És ha elmegy összeroppanok vagy feltudom majd dolgozni és eltudom majd engedni végre? Na de , ha marad akkor meddig ? Végleg mellettem lenne végre?
- Szeretlek! - jelenti ki enyhén végig simítva tarkómon, amitől csak a jóleső borzongás megy végig testemen. Mégis a szóra, a szívem hevesebben kezd el verni, szám is mosolyra húzódik.
- Szeretlek Song Kyungil! - mosolyog rám ő is.
- De azért reggelre még itt legyél mellettem, mert ha nem, megkereslek és ketrecbe zárlak örök életedre! - hajolok ajkaira egy rövid csókra.
- Ahh, nem pont erre a válaszra vártam, de úgy lesz ahogy szeretnéd. Ha kell melletted leszek örökre, amit, hogy őszinte leszek én se bánnék. - azzal csak elfekszem mellette, majd magamhoz húzom. Fejét mellkasomra téve hunyja le szemeit így lépve át az álmok kapuját.
Az ablakomon bámulok kifelé miközben haját birizgálom, elmerülve a szoba csendjében.
- Én is szeretlek egyetlenem, Jang Yijeong. - suttogom fülébe, mire csak még jobban hozzám bújik. Arcán egy halvány mosolyt vélek felfedezni. Egy utolsó csókot hintek homlokára, s hunyom le szemeim követve őt az álmok mezeire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése